Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert mi szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? 15 És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? 

2 Korinthus 6:14-15

Párkapcsolat-evangelizáció? Mi ez?

Nos, ez nem egy létező kifejezés, vagy teológiai irányzat. Ez egy keresztény körökben létező jelenségre - jobb híján - általam adott név. Amiről viszont szól, az talán fontosabb probléma!

Az köztudott, hogy Isten ifjú gyermekei körében a párkapcsolati kérdés kiemelt helyet foglal el. Azt is tudjuk, hogy ami kiemelt helyet foglal el a keresztények életében, arrafelé találhatóak a legnagyobb kísértések és buktatók egyaránt! 
Igaz ez a párválasztásra is. Csak a saját környezetemben megfigyelve is azt tapasztalom, hogy mekkora probléma ez. De miről is beszélek? Arról, amikor keresztény nők és férfiak azt gondolják, hogy Isten nem adott elég világos és mindenre kiterjedő útmutatást azzal kapcsolatban, hogy ki lehet egy keresztény házastársa, és ki nem? Illetve, legfőképpen: ki nem!
Ennek ellenére számtalan esetben tekintgetnek az Isten nélküli világba fiataljaink azt gondolva - és Bibliai igékkel is alátámasztva, mondván "Isten bárkit meg tud szólítani, és az illető hívővé válhat általam!"

"ÁLTALAM".

Általad? Nem Isten beszéde, az ami elhat a szívekig? Ja persze, ha te mondod, akkor is elhathat, ez kétségtelen, hiszen ezt parancsolta nekünk Jézus, hogy ezt tegyük: beszéljünk az Ő megváltó munkájáról, "mert a hit hallásból van" de a megtérést nem ember adja!

A probléma itt a motiváció. Az evangelizáció, azaz az Örömhír terjesztése önzetlenségen és szereteten alapul. Azért tesszük, mert Isten a szívünkre helyezte, hogy akarjuk mások életébe is azt az örömet - a megváltás és a szabadulás semmihez sem  fogható örömét - bevinni, amit mi már megkaptunk! Az evangelizáció nem lehet érdektől motivált, márpedig, ha valaki azért kezdi el hirdetni az általa kiszemelt "jövendőbelijének" az Igét, hogy az megtérjen, az minden csak nem önzetlen tett!

Téves elképzelések az Isten által nekünk szánt házastárssal kapcsolatban

Mik ezek, amelyek elősegítik ezt a helytelen hozzáállást? Néhány ezek közül:

• "Isten nem tervezett nekem egy konkrét társat, nekem kell kiválasztanom azt akár több lehetséges személy közül"
• "Csak a szeretet számít..."
• "Nem keresztény is szóba jöhet, ha elfogadja, hogy én hiszek..."

Isten nem tervezett...?

Isten a rend és tervezettség Istene is. Az egész általunk ismert világegyetemet a tervezettség és a precizitás végtelen és elképzelhetetlen egymásba illeszkedése tartja fent! Elképzelhetetlen, hogy Isten a házasságra vonatkozóan pont ne rendelkezett volna!
Aki csak a Biblia első pár lapját elolvassa, rögtön látnia kell, hogy ez az állítás gyanús! Már az első ember Ádám, megteremtésekor vele volt a házastársa, igaz egy testben "laktak".
Évát Isten nem a földből alkotta, mint Ádámot - bár ezt is megtehette volna - sőt, rögtön alkothatott volna többet, hogy Ádám "választhasson", ahogy az első pontban leírtak szerint gondolkodók hiszik azt.

Csak a szeretet számít? 

Lelketeket az igazság iránt való engedelmességben képmutatás nélkül való atyafiúi szeretetre tisztítván meg a Lélek által, egymást tiszta szívből buzgón szeressétek...

1 Péter 1:22

Azt tudjuk, hogy Isten a Szeretet Istene (is). Ennek ellenére arról szól az Ige, hogy a képmutatás nélküli szeretet az igazi szeretet, amit engedelmesség útján kaphatunk meg. Ezek szerint van különböző "minőségű" szeretet? Persze. Sőt van hamis szeretet is! 
Akik a második pont szerint gondolkodnak, leginkább a saját akaratuknak megfelelően élik életüket, és keresik társukat. Nem veszik figyelembe Isten súlyos figyelmeztetéseit, hogy elkerüljék a hitetlen (házas)társ csapdájába történő beleesést! Azt gondolják, hogy az ő saját akaratukat kellene Istennek megáldania. Mekkora tévelygés ez! Amikor a szeretet minőségét értékeljük, nem tehetjük azt másként, mint ahogy Isten megmutatta. Azt kell szeretnünk, ami Neki is kedves! Ha nem ezt tesszük, akkor nyilvánvalóan gonosz dolgot szeretünk. Hiába tűnik az ember szemszögéből szeretetnek, ha egy keresztény ember hitetlen személlyel lép felemás igába: akármekkora is köztük a szeretet, ez akkor is engedetlenség Isten felé, és Ő az Igazság Istene is, aki nem gyönyörködik ez engedetlenségben:

Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés.

1 Sámuel 15:23

Nem keresztény is szóba jöhet?

Kell-e ezt bővebben cáfolni? Akik ebben hisznek, azoknak nyilvánvalóan... 

Keserű kenyér

Aki erre a mocsaras területre merészkedik, keserű kenyérre juthat, sok nehéz harcra számíthat, és még csak a másikat sem okolhatja ezért! Meg lett mondva: "mi köze a világosságnak a sötétséghez?" Isten szabályrendszere tökéletes, változhatatlan, és ember által is megváltoztathatatlan. Aki megpróbálja, nem járhat sikerrel! 

Gyakorlati tanácsok?

Hát igen, megmondani a "tutit" egyszerűbb, mint kézzelfogható ötletekkel szolgálni, de nem reménytelen!
És azok számára is adható némi útmutatás, akik nincsenek Istennek olyan mértékű engedelmességgel alárendelve, ami megkönnyíti számukra, Hogy a Szent Szellem által legyenek jól vezetve.

Teljesen egyértelmű számomra, hogy Isten nem hagyta magára ebben a fontos kérdésben az embert. Sokszor egy-egy konkrét eset kapcsán nehéz eldönteni, hogy egy találkozás valakivel, egy kezdődő kapcsolat, házasság vagy jegyesség Istentől van-e vagy sem?
Akik benne vannak, leginkább így érzik, de ez nem mindig elég.
Sajnos felekezetenként eltérő módon értelmezik Isten Igéjét ebben a tekintetben is. Sok helyen azt tanítják, hogy csak az adott felekezetből választhat társat valaki, és ez ugyanolyan hamisság, mint azt állítani, hogy bárkit választhatunk - olykor beleértve a nem hívőket is. 

A valóságban én magam is olykor nehezen tudom eldönteni, hogy ha egy szimpatikus, nem hívő lány kerül a közelembe, vajon mi a célja Istennek ezzel? De az Ige világos stoptábla! Mihamarabb beszélnem kell neki Isten Igéjéről, amikor még nem indulnak el a lelki-érzelmi motivációk, nem merül fel a gondolat, hogy "meg AKAROM téríteni, azért mert ő jó feleség lenne NEKEM!" Már az elején úgy kell hozzáállnom, hogy teljes elengedésben legyek, ha a történet nem úgy folytatódik, ahogy én képzelem. Sőt, a legjobb, ha ezek a gondolatok fel sem merülnek, és tényleg csak a tiszta szív marad, ami kizárólag a másik személy üdvösségét kívánja!

Mindenkinek csak azt tudom tanácsolni, hogy ne keresse ezeket a helyzeteket, de ha nem kereste és mégis megtalálta, akkor első legyen Isten akarata, és az Örömhír önzetlen, képmutatás nélküli megosztása. Ez biztos, hogy nem ellenkezik hitünkkel. Az első reakciók megmutatják, hogy menyire lesz fogadókész - de ez is lehet félrevezető, hiszen a másik is ember! Könnyen tudunk olykor azonosulni puszta test által vezérelt szimpátiából a másik ember gondolkodásával is, de ha ez nem Krisztusi alapokon áll, akkor nagyon hamar leomlik, ugyanakkor igen veszélyes vizekre visz!

Érett módon kell ezeket a helyzeteket kezelni, és eleve eldönteni, meddig megyünk el. És ez a "meddig" bizony igen rövid út! Az én személyes hitem ez: Isten nem akarja, hogy érzelmi kötelékekbe bonyolódjunk, és egy ilyen kapcsolatban ez óhatatlanul előfordul. Ezért úgy látom, hogy az ilyen fajta ismerkedés sok csalódás és sérülés forrása. Miközben pedig ezzel voltunk elfoglalva, a nekünk tervezett társ könnyen kikerülhet "látókörünkből". Ha a Bibliát nézzük, akkor teljesen egyértelmű, hogy ez a magatartás nagyon veszélyes!. És ugyan az Ige szerint a felemás iga már egy egymástól való szorosabb függés - ami már Isten tiltó rendelkezéseibe ütközik - az eddig vezető út egy gyorsan mélyülő víz! Tíz lépés után még csak térdig ér, de a következőnél már elnyel!

Kedves ifjú és nem ifjú házastárs-keresők! Ne akarjatok párkapcsolattal evangelizálni, ez nem helyes, sőt! Ez a két dolog nem működik együtt! Ne legyetek engedetlenek, mert az engedetlenség eltávolít Istentől, lassan vagy gyorsan - de biztosan!